A Digitális Fényképezés Alapjai - Készítette: Varga Imre (eredeti forrásanyag 2006 (c).)

Azok a fényképezőgépek, amelyekben a kép rögzítése és átmeneti tárolása digitális jelek alakjában, memória-chipben (memóriakártyán), merev- vagy hajlékony mágneslemezen történik, ma már fotóamatőrök számára is elérhető dolgok. Egyre jobban emlékeztetnek a kisfilmes kompaktkamerákra, PC-hez vagy közvetlenül nyomtatóhoz csatlakoztathatók. A mai modellek mini képernyőjén (LCD kijelző/LCD monitor) a felvétel azonnal megtekinthető színesben, kiváló minőségben. A rosszul sikerült felvételek a memóriából törölhetők és azonnal megismételhetők, vagy a PC-n erre szolgáló képfeldolgozó programokkal (Adobe PhotoShop, Paint Shop Pro, stb.) utólag javíthatók, módosíthatók (természetesen a jók is). Végül természetesen színes képként ki is nyomtathatók, előhivathatók.

A digitális fényképezőgépek megjelenése forradalmat robbantott ki a fényképezésben. Ez a leggyorsabban növekvő fényképezőgép-piac, és jelenleg többet adnak el belőle, mint az összes hagyományos fotófelszerelésből együttvéve. Nem szükséges, hogy legyen számítógépünk, bár, ha már az ember elkészíti a digitális képeit, elgondolkodik, hol fogja őket kinyomtatni, tárolni és nézegetni, rendszerezni. Megfoghatjuk a memóriakártyánkat és elvihetjük a sarki fotólaborba, de ezzel elvesztenénk a digitális fényképezés lényegét, nem beszélve a kreativitásunkon esett csorbáról. Lehetőségünk van továbbá printert és plusz memória-kártyát vásárolni, így olyan méretben és annyiszor nyomtathatunk, ahányszor, csak akarunk. Voltaképpen ez a legfontosabb, amit ettől a technikától várhatunk.
Mint a normál fotófelszerelésnél, itt is érvényes: minél többet költünk, annál többet kapunk. A technológia rohamosan fejlődik, ezzel együtt pedig a minőség is. Az árak viszont egyre alacsonyabbak lesznek.

A legtöbb digitális gép ugyanolyan módon működik, mint egy hagyományos analóg fényképezőgép. Exponáláskor a zár kinyílik és a kép rögzül. Film helyett azonban a digitális kép egy elektronikus átalakító rendszeren (CCD, CMOS) rögzítődik. Az érzékelő felszínén lévő apró kis szenzorokon keresztül konvertálódik (alakítódik) a kép egységgé. Egy ilyen egység, azaz minden egyes kép milliónyi képpontból (pixel) épül fel, amelyek behálózzák a kép felszínét. Minél több pixel szerepel a képen, annál jobb a kép minősége, azaz a felbontása, ami a nagyításoknál válik fontossá. Ahhoz, hogy egy 40 x 30 cm-es (16"x12" [''=col]) képet kinagyítsunk, olyan fényképezőgépre van szükségünk, ami minimum 4000000 pixeles (4 megapixeles). Ha egy fényképezőgép 2304 x 1704 pixeles jelzéssel bír, az egyenlő 4.0 millió tényleges pixellel.

Látható a két kép közötti különbség. Ugyanakkora méretben láthatjuk őket, de mivel a jobboldali kép kisebb felbontású, gy sokkal "pixelesebbnek", gyengébbnek, mosottabbnak látjuk. Mostmár érzékelhettük miért is fontos a nagy felbontás alkalmazása.

Majdnem minden digitális fényképezőgépen megtalálható a normál kereső, mint az LCD kijelző. Ez nemcsak arra szolgál, hogy megnézzük, sikerült-e felvételünk, de az összes kép közül kiválaszthatjuk a legjobbakat, amelyekre szükségünk van. A képeket a fényképezőgép saját memóriájába vagy egy memóriakártyára menthetjük el. A memóriakártya olyan, mint egy tekercs film, abban az értelemben, hogy amikor megtelik, ki kell cserélni egy másikra. Ugyanakkor, ha a tele memóriakártya tartalmát feltöltjük a számítógépünkre, majd letöröljük róla a képeket, a kártya ismét felhasználható a fényképezésre. Állandóan bővül, ezeknek a gépeknek a felszerelése. Az éjszakai üzemmód nemcsak a sötétben teszi lehetővé a kép-készítést, hanem korrigálja a rossz fény-viszonyoknál az expozíciót és az élességet. Soha ne feledjük azonban, nem a drága technika készíti a jó felvételeket. Az igazán jó fotóhoz, bizony jó fotós kell!

A korábbi hagyományos fényképezéshez képes nagyon nagy előrelépést jelent, hogy nem csak egyszer használhatunk egy filmet, hanem a memóriakártyánkra lemásolás után, mentés után, akárhányszor fényképezhetünk a memóriakártyánkra.

A fényképezőgép váza - amiben a fényképezőgép fizikai eszközei vannak beleépítve. egy átlagos digitális fényképezőgépben megtalálhatóak a következő fizikai egységek:

A gépvázon belül a digitális fényképezőgépek egyes elemeit elektronika vezérli és köti össze. Bonyolult rendszere van minden ilyen fényképezőgépnek.
Fontos megemlíteni, hogy a digitális tükörreflexes fényképezőgépek működése némileg eltér az egyszerűbb gépekétől, amit a későbbiekben, külön fejezetben fejtünk ki.

A CCD mint eszköz. Egy szilíciumlapkán létrehozott integrált áramkör. Az érzékelő lapka előtt, egy mikroszkopikus lencsékből álló "gyűjtőlencse" helyezkedik el, melynek az a feladata, hogy a fényt összegyűjtse és az érzékelő-felületre vetítse. A szilíciumlapka egy része maga az érzékelő-felület, mely a filmhez hasonlóan érzékeli a beeső fény mennyiségét. Az érzékelő-felület számos fényérzékelő pontból tevődik össze, melyek mindegyike kis edényként fogja fel a fényt. Az egyes edények fotontelítettségi állapotából kiinduló információ lesz az alapja később a CCD által létrehozott képnek.
Az említett edények, érzékelőegységek száma határozza meg a CCD felbontóképességét. A felületen sűrűbben elhelyezett pontok vagy a nagyobb érzékelőméret nyilvánvalóan több fényérzékelő egységet rejt, mint a kisebb felület vagy a ritkábban elhelyezett pontok. A több érzékelőponttal részletesebb, a kevés érzékelővel kevésbé részletgazdag képfájlt kapunk. Épp ez a tulajdonság a CCD jellemzésének alapja. Az edényekben összegyűlt fotonok után számos lépés következik még. Egyes részegységek pl. az észlelt kép kiértékelését, mások a digitális jel analóggá alakítását végzik.
A következő képen egy CCD érzékelő vázlatos nagyított képét láthatjuk.

A CCD és a CMOS szenzor közötti alapvető különbség a gyártási eljárásból adódik. A CCD gyártástechnológia bonyolult és költséges, a CMOS érzékelők viszont egyszerűbben és költségtakarékosan gyárthatók, valamint kevesebb hiba jelentkezik a gyártás során. A CMOS érzékelők belső szerkezeti kialakítása miatt nagyobb sebességű sorozatfelvételre nyílik lehetőség. Szintén előny, hogy a lapkán belül az időzítéseket megvalósító timeren kívül még az Analóg/Digitális átalakítás is elvégezhető.
A CCD-k előnye a nagy érzékenység, hátránya viszont a jelentős fogyasztás. Egy CCD érzékelő 5-6 Watt fogyasztású is lehet, míg a CMOS-nál a 0,5 Watt is elegendő. A CMOS érzékelőket igen széles körben használják. Költségtakarékossága miatt ilyen érzékelőt építenek az olcsó, kompakt gépekbe. A profi tükörreflexes gépek között is találunk CMOS érzékelős modelleket, ezeket itt az alacsony fogyasztás és kis képzaj miatt alkalmazzák. Az alacsony fogyasztás együtt jár a kis melegedéssel, az pedig jóval alacsonyabb képzajt okoz, mint a CCD technológiával felszerelt gépben. A CMOS szenzor hátránya a rosszabb jelterjedési sebesség, bár itt a kiegészítő áramkörökkel mérsékelhető a probléma. Az olcsóbb gépeknél a legtöbb esetben CCD érzékelőt találunk. Olcsó CMOS szenzorral ellátott gépeknél ha átmeneti tárolót se építenek a gépbe, jelentkezhet az ún. térelhajlás. Ezt első sorban mozgó tárgyak fényképezésénél lehet észre venni, amikor a kiolvasás ideje alatt a fotózott tárgy elmozdul a helyéről. Ilyenkor az elkészült képen a téglalapok paralelogrammának látszanak.

CCD érzékelő

CMOS érzékelő

A SuperCCD mint különlegesség

A Fujifilm által kifejlesztett új CCD szintén jelentős színfolt a palettán. A SuperCCD különlegessége, hogy a sorokban és oszlopokban elhelyezett négyzet alakú pixelek helyett, átlós sorokat alkotó nyolcszögletű fotódiódákból építették fel az érzékelőlapkát. Ennek eredményeként nőtt az egyes képpontok mérete és csökkent a diódák közti távolság. Így azonos felületen, azonos mennyiségű fotódióda elhelyezésével a SuperCCD több fény (információ) rögzítésére képes.
A nagyobb mennyiségű információ alapján alakítja ki a gép algaritmusa a nagyfelbontású képet. Az eredmény: kevésbé zajos képek, szélesebb dinamikus színtartomány és kiváló színek. Az alábbi képen egyértelműen látható, hogy a pixelek elhelyezkedéséből adódóan a pixelek középpontja, (így tényleges távolságuk) csak fele akkora távolságra helyezkedik el, mint egy normál CCD-nél.

Különbség a CCD és a SuperCCD felépítése között

A képérzékelők egyik legfontosabb tulajdonsága a felbontás

A megfelelő felbontás a digitális világ alapvető minőségi követelménye. A nagy felbontásra képes eszközök jobb minőségre képesek, ezért az áruk is borsosabb. A digitális kép szabályos sorokba és oszlopokba rendezett, egymáshoz szorosan illeszkedő kis négyzetekből - pixelekből - épül fel (mint tudjuk nem minden esetben lásd SuperCCD). A pixelek mindig azonos méretűek, színük egy pixelen belül állandó. A kép felbontása annál nagyobb, minél több ilyen pixel alkotja a képet. A több pixel több információt hordoz, ami jobb részletvisszaadást eredményez. A részletgazdagság élességet és megfelelő színvisszaadást kölcsönöz a képnek, ez pedig a minőségi képek alapkövetelménye.

A digitális fényképezőgépeknél a felbontást, a képet alkotó pixelek számával adjuk meg. Egy hat megapixeles gép által készített kép például (kb.) vízszintesen 3000, függőlegesen 2000 pixelt tartalmaz. A kettőt összeszorozva kapjuk meg a gép felbontóképességét. Ebben az esetben ez hatmillió pixelt jelent, amit a szakzsargon hat megapixelesként említ.
Ez a szám jelenik meg a fényképezőgépek felületén, mint a gép tudását jellemző adat. A fényképezőgép menüjében a gép lehetőségein belül, be tudjuk állítani a kívánt képminőséget. Az egyes beállítások közötti különbségek a különböző felbontásban rejlenek. Egy 5 megapixeles gépnél például az alábbi lehetőségek adottak: 2560x1920, 1792x1344, 1280x960, 1024x768, 640x480. A képfelbontás tehát már a kép elkészülése előtt beállítható.

A fényképeknek van még egy fontos tulajdonságuk, a képarány. Az, hogy a kép szélessége hogyan aránylik a magassághoz. A számítástechnikából átvett szabvány képarány a 4:3-as (pl.: 1600x1200, 1024x768, 800x600, stb). Emellett igénnyé vált a régebbi hagyományos fényképek által létrehozott 3:2-es képarány, amit nemrégiben vezettek be a digitális fényképezőgépeknél (2005 vége). Ezek már teljesen olyanok, mint a normál fényképek (pl.:10x15-ös) méretarányi. Ezért a fényképek előhívásánál (digitális fotólaborban) nem kell azzal törödni, hogy esetlegesen lemarad-e valami az elkésztett képünkről.

Példa: tegyük fel hogy egy kép 4:3-as képarányú, akkor a felbontása lehet 2048x1536 (3,2 megapixel). Mindez a 3:2-es képaránynál annyiban tér el, hogy a kép sorainak száma, tehát a magassága, kisebb illetve kevesebb mint a 4:3-asnál. Ez géptípusonként kicsit eltér, de a körülbelüli érték 2048x1366. A következő példák ezt a különbséget mutatják be. (természetesen kisebb felbontásokkal...)

4:3-as képarány

3:2-es képarány

Látszik, hogy a két kép ugyanolyan széles, de a magasságuk nem azonos. Tehát a végeredmény annyiban térhet el, hogy a 4:3-as képet veszteség nélkül nem tudjuk pontosan egy 10x15 képként kiprintelni, hanem 10x13,6-cm-es képet kaphatunk. ezzel szemben a 3:2-es kép tökéletes a 10x15-ös printeléshez.

Az ISO érzékenység

Az ISO érzékenység a filmérzékenység digitális megfelelője. Minél nagyobb az ISO érzékenység, annál kevesebb fény elég az expozícióhoz, ami rövidebb záridő vagy kisebb rekesz használatát teszi lehetővé. Az alap érték egy digitális fényképezőgépnél általában ISO100 v. ISO200. Általában az ISO értéke lehet 100, 200, 400, 800, 1600, de előfordulhat kisebb, 50, vagy nagyobb 3200, 12800 is, ezek a fényképezőgép típusától függenek!
Ha megemeljük az ISO érzékenységet, akkor kevesebb fényben is fotózhatunk ugyanazokkal az értékekkel. Délutáni napsütésben pl. 1/500-os záridővel és f/7.1-es rekesszel ha fotózunk, ahogy gyengül a nap ereje úgy kell egyre lejjebb menni. Vagy a záridőből engedünk, akkor előbb-utóbb bemozdulnak a képek, vagy a rekeszből, akkor viszont változik a mélységélesség. Ilyenkor jöhet jól az ISO. Nagyobb értékre állítjuk, pl. ISO400-ra és máris megtarthatjuk a korábbi beállításokat.
Amiért vigyáznunk kell az ISO érték növelésével, az a következő: Úgy tűnhet az ISO nagy barát, mégis tanácsos utolsó lehetőségként gondolni rá. Minél nagyobb ISO értéket használsz, annál zajosabb lesz a kép (bár a legmodernebb digitális DSLR(tükörreflexes) gépek nagyon jól dolgoznak), egy idő után pedig csapnivaló lesz a minősége! (Géptípustól függően változik, hogy milyen értéken mennyire lesz zajos a kép! Főleg a legújabbak toleránsak igazán! pl. Nikon D3100, és a Nikon D sorozat ebben kiváló 2011 óta!)

A zár szerkezet

A fényképezőgépbe vagy az objektívbe épített szerkezet. Azt szabályozza, hogy milyen hosszan érje fény a CCD-t (analóg gépnél a filmet), azaz az expozíció hosszúságát. Az expozíció idejére a zár kinyílik, a rekesznyíláson át beáramlik a fény, majd a kellő időben becsukódik.

Redőnyzár

Az érzékelő vagy a film előtt lefutó két redőny a megvilágítási időt az első és a második redőny lefutása közötti idő adja. Korszerű gépeknél a redőnyök helyett fémlamellákat alkalmaznak.

A redőny zár vázlatos rajza...

Központi zár

Az objektívbe épített centrikusan nyíló illetve záródó fémlamellákkal működő zárszerkezet.

A központi zár (éppen nyitott állapotában, nagyított felvételen)

Az objektív és tulajdonságai

A digitális fénykép minőségét a CCD felbontásán kívül az objektív is meghatározza. Hiába rendelkezünk egy nagy felbontásra képes CCD-vel, ha az objektív életlen, lapos képet rajzol a CCD felületére. A kép olyan lesz, mintha egy kisebb felbontású fényképezőgéppel készítették volna.
Az objektív minősége fokozottabban előtérbe kerül azzal, hogy a képet nem a szokványos filmkocka méretre, hanem az annál jelentősen kisebb CCD felületre vetíti. Gondoljunk csak bele; ugyanazt a képi információt jóval nagyobb felbontással kell az érzékelő felületére vinni. Ez igazi kihívást jelent az objektívgyártók számára. Úgy tűnik itt is igaz a sokszor hangoztatott kijelentés: a kitűnő optikai tulajdonságú, nagy teljesítményű objektív semmivel sem helyettesíthető, ezért ebben a tekintetben a lehetőségeinkhez mérten a legjobbat válasszuk.
A neves objektívgyártók az analóg fényképezésben szerzett tapasztalataiknál fogva jelentős előnyt szereztek a digitális gépeket gyártó elektronikai cégekhez képest. Épp ezért az utóbb említett cégek is a patinás objektívgyártókkal közösen alakítják ki a fényképezőgépeiket. Ezért, ha a nagy felbontású géptől jó minőséget várunk, mindenképpen csak olyan gyártmányt válasszunk, melyekbe ismert gyártók objektívjeit szerelték.

Jó minőségű TAMRON objektív, elérhető áron

Hasselblad 60-120mm-es professzionális objektív, aminek nagyon magas ára van

A gyújtótávolság

A gyújtótávolság (f) az objektív egyik legfontosabb adata, ennek alapján határozhatjuk meg többek közt hogy az objektív milyen szögben "lát". A zoomtartomány, vagyis a nagyítás mértékének meghatározására használt mérőszám. A gyártók rendszerint egy vagy két számot adnak meg mm-ben. A gyújtótávolság annak a pontnak a távolságát jelöli, ahova az objektív a párhuzamosan beeső fénysugarakat összegyűjti. Normál gyújtótávolságnak általában a negatív filmkocka átlójával azonos távolságot tekintjük. Normál gyújtótávolságnál, ami a kisfilmes gépek többségén 50 mm, a kép perspektívája és a látószög hozzávetőlegesen azonos az emberi szem által látott kép perspektívájával és látószögével. Mivel a digitális fényképezőgépek érzékelői kisebbek, mint a kisfilmes képkocka (márpedig itt is az érzékelő átlója adja a normál gyújtótávolságot), értelemszerűen a normál gyújtótávolság számokban kifejezve rövidebb lesz, mint a kisfilmnél megadott. Így egy olyan objektív, ami a kisfilmes gépeknél nagylátószög lenne, a digitális fényképezőgépeken akár normál objektív is lehet. Emiatt a digitális fényképezőgépeknél a gyártók azt is feltüntetik, hogy a megadott gyújtótávolságok a hagyományos kisfilmes gépeknél milyen gyújtótávolságnak felelnének meg.

A gyújtótávolság alapján sorolhatjuk az objektíveket nagylátószögű, normál, tele, stb. kategóriákba.
- Nagylátószögű objektívek: f=...-35 mm Leggyakoribb értékei: 18, 20, 28, 35mm (kb. 18mm alatt nevezik halszemoptikának)
- Normál objektívek: f=45-55 mm Leggyakoribb értékei: 50, 55mm
- Teleobjektívek: f=70-... mm Leggyakoribb értékei: 85, 135, 200, 300, 400, stb. mm.
A normál objektívek látószöge nagyjából megegyezik az emberi szem számára természetesnek tűnő látószöggel, ezért az ilyen objektívvel készült felvételeknek a legtermészetesebb a perspektívahatása. A nagylátószögű objektívek -jellegükből adódóan- látszólagosan "széthúzzák" a teret, míg a teleobjektívek inkább "összenyomják" azt. A fix gyújtótávolságú objektíveken kívül igen elterjedtek a változtatható gyújtótávolságú (zoom) típusok is. Ezek leggyakoribb méretei: 28-80mm, 35-70mm, 70-210mm, 80-200mm, 100-300mm, stb. Az ilyen objektívek többségénél a gyújtótávolság változtatásával változik az objektív fényereje is, ezért ezeken egy fényerő tartományt tűntetnek fel. Pl. 1:3,5-4,5

Nagylátószögű objektívvel készült kép	Nagylátószögű objektív
Normál látószögű objektívvel készült kép	Normál objektív
Teleobjektívvel készült kép	Egy teleobjektív

egy igen nagy teleobjektív: Sigma 200-500mm es csúcsmodell (drágább mint gondolnák: kb. 4.700.000Ft (2012))

A következő kép egy teleobjektív belső szerkezetét mutatja. Láthatók a lencsetagok és a zoomoláshoz szükséges elrendezésük.

A blende (rekesz, fényrekesz, apertúra)

Ez az objektív belsejében található szerkezet hasonlít szemünk pupillájához. Az objektívben található változtatható méretű nyílás, ami meghatározza az objektíven időegység alatt áthaladó és a fényérzékeny felületet megvilágító fénysugarak mennyiségét. A blendenyílás mérete befolyásolja a mélységélességet. Nyitott blendénél a mélységélesség kisebb. Ahogy szűkül a nyílás, úgy nő a mélységélesség. A nyílásának szukítésével a fényerőt csökkenteni lehet. Minél kisebb fényerejű az objektív, és minél kisebb a gyújtótávolság, annál nagyobb a mélységélesség.

Látható az objektíven keresztül a blende (aktuális keresztmetszetében engedi a fényt az érzékelő felé)...

Hogyan befolyásolja a blende érték és a záridő a mélységélességet? Hogyan állíthatók és variálhatók ezek az értékek?

Tudni kell, hogy a végeredményünk minden esetben jó lesz, de más-más mélységélességű lesz a képünk. Mi is az a mélységélesség? A fényképezőgépek autofókusza arra a távolságra áll be, amire az élességet állítjuk. Ám az ettől kicsit közelebb és kicsit távolabb lévő tárgyak is még élesek lesznek a képen. Ez a távolság "ami kicsit közelebb illetve távolabb" van, a mélységélességet jelenti.

Nézzük meg ehhez a következő képet.

Összehasonlító kép a blende és a záridő kapcsolatára

forrás: www.fotovilag.hu
kicsi mélységélesség	nagy mélységélesség

Az LCD kijelző

LCD- Liquid Crystal Display azaz folyadékkristályos kijelző. Általában a digitális fényképezőgépek hátulján, illetve a laptopoknál alkalmazzák. A digitális fényképezőgépeknél elhelyezkedő hátsó nagy kijelzőn kívül keresőként (Elektronikus kereső - Electronic View Finder rövidítve: EVF) is használják. Az aprócska színes képernyőknek, amelyekkel a digitális fényképezőgépeken azonnal ellenorizhető a felvétel. Ezeknél elektromos mezőkkel befolyásolják a folyadékkristályok optikai tulajdonságait. A fellépő elektromos feszültség függvényében a fény zavartalanul áthatol a folyadékkristályokon (világos) vagy nem (sötét). A képet hátulról fényforrás világítja meg.

A Kereső (nem elektronikus). A szokványos fényképezőgépekhez hasonlóan számos digitális készüléknek is van keresője. Ezzel az optikával lehet megtalálni a megfelelő képrészletet. A kép kicsinyítve jelenik meg a keresőben. A kereső nem fogyaszt áramot és ezért előnyösebb az LCD-s fényképezésnél. Ha van rá mód, kapcsoljuk ki az LCD-t és a keresővel fényképezzünk. Ha a felvételt már „ellőttük", akkor az LCD-t bekapcsolva tekinthetjük meg a képet.

LCD kijelző egy digitális fényképezőgépen (Nikon d2h), amelyiken éppen a fényképezőgép beállításai látható

Zoom vagy fix gyújtótávolságú objektív, esetleg cserélhető kivitelben

Mindenkinek más objektívteljesítményre van szüksége. A családot, ünnepi alkalmakat fényképező kezdő fotós számára megfelelő a fix gyújtótávolságú (33, 38 mm) nagylátószögű objektív. Ennél az objektívnél nincs lehetőség optikai zoomolásra, vagyis a fotós nem szűkítheti és tágíthatja a képkivágást, egy adott helyről. Ennek ellenére ez az objektív kielégítő eredményt adhat az említett témáknál.
Az igényesebb kezdő, a sokrétű hobbifotós számára már mindenképp az optikai zoom ajánlott. A kompaktok nagy részét ezzel szerelik fel. Egy 35-110 mm-es zoomobjektívvel jelentősen kitágulnak lehetőségeink. A fix objektíveknél már említett családi képeken kívül, a 110-es állásra állítva portrékat, tárgyfotókat, állatkerti felvételeket is készíthetünk. A zoom tehát jelentős szabadságot nyújt a fotósnak. Minél nagyobb a zoomteljesítmény (pl.: 35-110 helyett 35-250 mm), annál szabadabban komponálhatjuk felvételeinket helyből fotózva. 250 mm-es állásnál már távolabbi portrék vagy akár vadállatok is egészen jól fotózhatók. Az objektívek a kompakt típusoknál beépítettek, tehát nem cserélhetők. Ezért a géppel együtt az objektívünket is kiválasztjuk.
A profi digitális tükörreflexes gépeknél lehetőség van az objektívek cseréjére. A több objektívvel rendelkező fotós itt az épp aktuális témának megfelelő objektívet helyezheti a gépre. Ez a megoldás a leginkább kreatív és minőségi, de a felszerelés ára miatt elsősorban a hivatásos fotósok alkalmazzák.

Fixfókuszos (FujiFilm A101), Zoomos (FujiFilm S304) és Tükörreflexes (FujiFilm S2Pro) fényképezőgépek...
Az 2000-es évek elején rendkívül sikeres modellek voltak

A Samsung cég egyik különleges, limitált 6 megapixeles modellje, vastagság alig 1 cm!

Optikai és digitális zoom

A korábban említett zoomobjektíveknél kivétel nélkül az optikai zoomról beszéltünk. A gépek dobozára azonban egy másik érték, a digitális zoom is felkerül. Mit is jelent ez? A digitális zoomon a kép digitális nagyítását értjük. A gép szoftvere tulajdonképpen az eredeti kép széleit a nagyítás mértékével arányosan körbevágja, a megmaradó részt pedig - szintén szoftveresen - az eredeti képméretre nagyítja. A nagyítás interpolációval történik, tehát az egész nem más, mintha a PhotoShopban vagy más képszerkesztőben megnagyítanánk, azután körbevágnánk a képet. A digitális zoom az optikaival ellentétben tehát nem valódi zoom. Ez a szolgáltatás legfeljebb akkor alkalmazható, ha a képen számítógépes feldolgozás nélkül akarunk képkivágást módosítani a printelés azaz nyomtatás előtt. Ezért a gépek vásárlásánál soha ne a digitális, sokkal inkább az optikai zoom értékét vegyük figyelembe.

Nézzük mire jó az optikai zoom? A közelítésre! Úgy, hogy a minőség ne romoljon!

A kép ugyanarról a pontról fényképezve normál látószögben ... és rázoomolva, azaz ránagyítva optikailag!

Autófókusz rendszer

Az objektívek többségénél a belső lencsetagok mozgatásával oldható meg, hogy egy meghatározott távolságra lévő tárgy képe élesen vetítődjön az érzékelőre. Az optika kis mértékű távolítása, közelítése a CCD-től más és más távolságra lévő tárgyakat mutat élesnek. Az autófókusz funkció a legtöbbször megfelelően kiszolgálja az amatőr igényeit, bár alsó kategóriás gépeknél ez akár két másodpercig is eltarthat. Gyengébb megvilágítás esetén, például szobabelsőnél gyakran előfordul, hogy rendelkezésre álló fény nem elegendő a gép automata élleségállító rendszere számára.
Rendszerint a képkivágás közepét veszi élesre. Ha közeli, és távoli dolog egyszerre szerepel a képen, akkor egy kicsit gondolkodnunk kell a fényképezőgép helyett, hiszen ő nem tudja, hogy a készülő képen mi lesz a lényeg.

Egyszerű és folyamatos autofókusz, manuális élességállítási mód, élesség-rögzítés (AF lock), és a spot fényméréssel összekötött szelektív élességállítási mód is a lehetőségek között van. A fotózást alacsonyabb szinten művelők számára elegendő az egyszerű autofókusz, a haladók azonban azokat a típusokat válasszák, ahol az élességrögzítés és a manuális élességállítási lehetőségek is adottak. A manuális élességállítás többféleképpen irányítható. A tárcsás megoldás körülményes, a közvetlenül az objektív élességállító gyűrűjén történő élességállítás mindenképpen jobb.
- Egyszerű, síma, "simple" autofókusz, ami egyszerűen az exponáláskor, azaz fényképezéskor állítja a kívánt helyre az élességet.
- Folyamatos autofókusz, "Continous" autofókusz miközben azt nézzük, mit is fényképezzünk, a fényképezőgép máris próbálja élesre állítani a tárgyakat, illetve a területet amit látunk az LCD kijelzőn vagy a keresőben.
- Manuál, manuális fókusz azaz, kézzel lehet meghatározni hova is állítsa az élességet a fényképezőgép. Jellemzően, gombbal, vagy élességállító-gyűrűvel állítható.

A beépített egyszerűbb vakuk

A fényképezőgépbe épített vaku legfőbb előnye, hogy mindig kéznél van. Alacsony kulcsszáma (8-11) miatt nagyobb távolságra nem használható, de az 1-2 méterre megközelíthető témák szimpla megvilágításánál kitűnő. Teljesen automatikusan együtt dolgozik a géppel. Mivel a villanócső közel van az objektív tengelyéhez, az emberek fotózásánál könnyen fellép a vörösszem-hatás. A beépített vaku feje nem billenthető, így az indirekt megvilágítás nem lehetséges.
A beépített vakuval lefotózható témák: közeli emberek, kisebb társaság 2-3 méteres távolságban, kisállatok, makrofotók, tárgyak kis távolságból, ellenfényes portré, stb. A beépített vaku használhatóságát tehát alapvetően a téma távolsága korlátozza.

Az esetenként külsőleg csatlakoztatható rendszervakukról (külső vaku) külön fejezetben fogalkozunk majd. Néhány fényképezőgép, amelyiken láthatjuk a beépített vakut.

Egy FujiFilm S5000-es fényképezőgép felnyitott saját vakuval.

Egyszerű Fujifilm A101-es fényképezőgép jobb felső sarbában egy kis vakuval

A gép tetejére csatlakoztatható vakuk - rendszervakuk

Sokkal szélesebb körben használhatók a gépre csatlakoztatható, nagyobb teljesítményű vakukészülékek. Ezek kulcsszáma 20-55 között van. A legegyszerűbbeknél 2-3 munkarekesz állítható be. Ezt a rekesznyílást kell beállítani a fényképezőgépen is. A vakuba épített fényérzékelő méri a tárgyról visszavert fényt, és ennek megfelelően szabályozza a villanás teljesítményét.

A korszerűbb vakuk vezérlése TTL-rendszerű. Ma már minden jobb fényképezőgéphez gyártanak ilyen úgynevezett rendszervakukat elérhető áron. Ebben az esetben az exponálás ideje alatt a fényképezőgépbe épített érzékelő méri az objektíven keresztül beérkező fényt. A megoldás nagy előnye, hogy teljesen mindegy milyen objektívet, közgyűrűt, szűrőt, rekeszt használunk, a megvilágítás mindig helyes lesz. A rendszer a nem vakuból eredő megvilágítást is figyelembe veszi, sőt gond és kompenzáció nélkül alkalmazható az indirekt megvilágítás is. Elmaradnak a rekeszállítással kapcsolatos hibák, a fotózás gyorsabb és kényelmesebb lesz. Az automata- és rendszervakukat többnyire mozgatható vakufejjel látják el, ami lehetővé teszi az indirekt megvilágítást. A kulcsszám a vakukészülék legfontosabb paramétere, ami a fényerejükre jellemző mérőszám. Értéke a méterben megadott felvételi távolság és az abban a távolságban helyes expozíciót adó rekesznyílás szorzatával egyenlő. Például: ha a kulcsszám 32, a tárgytávolság 4 méter, a szükséges blendenyílás 32/4=8. tehát f8-as rekesz.

Vakus derítés: a vakut nemcsak gyenge fények között használhatjuk. Életet visz a borús időben készült portréba, a napos időben jellemző mély árnyékok enyhítésében pedig egyenesen nélkülözhetetlen. Az ilyen felvételeknél, a természetes megvilágítás marad a fő fényforrás, a vaku fénye csak korrigál a tónusokon.

Canon EX 580-as professzionális rendszervaku és egy Nikon SB-600-as rendszervaku

Az adatrögzítő egység - A memóriakártya

Tudni kell, hogy a digitális fényképezés kezdetekor nem volt minden digit. fényképezőgépnek memórikártya bővítési lehetősége. Valamelyik típusoknak csak belső memóriájuk volt. Nem lehetett ezeket bővíteni. Manapság persze már más a helyzet. Megmaradt néhány típusnál a beépített memória, de a kártyával való bővítési lehetőség, gyakorlatilag biztosan megtalálható.
A memóriakártyák piacán sosem volt könnyű eligazodni. A két régi szabvány, a CompactFlash és a SmartMedia mellett megjelent a Sony által kitalált MemoryStick és a miniatűr MultiMedia/SecureDigital (Matsusita) kártyaszabvány. A SmartMedia végnapjait éli (s mire publikálom ezt a tananyagot valószínűleg meg is szűnik), helyébe az xD kártya lépett. A digitális fényképezőgépek rohamos fejlődése magával húzza a memóriakártyák fejlődését is. Ahogy változnak a fényképezőgépekkel szemben támasztott igények, úgy változik az igény a kártyákkal szemben is. Ez szülte annak idején a CompactFlash Type II szabványt, a kisméretű MultiMedia kártyát és nemrégiben a szintén miniatűr MemoryStick Duo kártyát, illetve az RS MMC, vagy a Mini SD kártyát.
Napjainkban a különböző mobiltelefonok, digitális adathordozók, mp3 lejátszók és a számtalan új fényképezőgép-típus már több mint 50 féle kártyatípust használ. Igaz, ami igaz ezeknek a típusoknak nagy része csak elektronikai dolgokban illetve sebességben különböznek. (MemoryStick, MemoryStick Pro, MemoryStick Pro Duo, stb.)
Egyre nagyobb igény lett a különböző kártya-adapterekre és kártyaolvasókra, hiszen sok kártyatípust használhatunk, de mégis a legkönnyebb, ha ezeket egy egységgel, speciális multifunkciós kártyaolvasókkal kezeljük. 2010-re letisztult a helyzet... Gyakorlatilag szinte egyeduralkodó az SD (Secure Digital) kártya lett! Gyakorlatilag minden gyártó, minden gép ezt használja, vagy ennek változatait (SDHC, SDXC)

A delkin memóriakártya-gyártó cég néhány kártyája...

Az SD kártya

Sokáig kétféle kártyatípus volt egy fizikai formátumban. Az SD és az MMC kártya Az SecureDigital biztonságos formában tárolja az adatokat. Az SD kártyáknak több érintkezője van (9), mint az MMC kártyának (SD-9, MMC-7 érzékelő). Ahogy terjedt a formátumot támogató eszközök sora, úgy derült ki, hogy azok nagy többsége csak a SecureDigital kártyát támogatja, illetve, hogy a MultiMedia kártyával sokkal lassabban működnek. Így a két kártya közül az egyetlen igazi nyertes a SecureDigital formátum lett.
A Matsushita Electric (legismertebb márkaneve a Panasonic), a SanDisk és a Toshiba által fejlesztett SecureDigital az egyik legjobban terjedő kártyaformátum. Előnye a kis méret mellett az erős, ellenálló burkolat és a gyors adatátvitel. A kártyák mérete 32x24x2,1 mm, míg tömegük mindössze 2 gramm. A 9 érintkezős csatolófelület elméleti adatátviteli csatornájának felső határa 10 MB másodpercenként. A gyakorlatban azonban a kártyák adatátviteli sebessége 2,5 MB/mp körül alakul. Napjainkban ezek a sebességek is jelentősen növekedtek!
Az adatátvitel a multifunkciós kártyaolvasókkal, vagy a különböző adapterkártyák segítségével oldható meg. Ilyen adapter készül CompactFlash és PCMCIA formátumban is, így elméletileg nincs akadálya annak, hogy egy SecureDigital kártyát CompactFlash szabványra épülő fényképezőgépben használjunk.

Természetesen ezeknek is megjelentek már továbbfejlesztett változatai mint az RS MMC, a MiniSD, az MMC Plus.

Gyakorlatilag laptopokban, telekommunikációs eszközökben is az SD kártyákat találjuk meg!

Secure Digital kártya (SD) a mini és a micro SD tagokkal együtt!

Digitális géptípusok

Fix gyújtótávolságú kompakt digitális fényképezőgépek

A digitális fényképezőgépek legegyszerűbb típusa árában és tudásában egyaránt alacsonyabb szintet képvisel a zoomos digitális kompakt géptípusoknál, kezelésükhöz viszont minimális tudás is elégséges. A lényeges különbség a felbontásban, az objektívben és a beállítási lehetőségek szűkebb voltában rejlik. – A felbontásuk 1,3–5 Megapixel között van, ami egy modern zoomos típusnál már jóval több is lehet. Az objektívet optikai zoommal nem, csupán digitális zoommal látják el. Az expozíciós és fénymérési módok kevésbé variálhatók, nincsenek manuális beállítási lehetőségek. A gépek külseje is eltér a megszokottól. Jóval kisebbek, és külsőben is a modernebb, merészebb vonalakat követik.

HP PS m22-es digitális fényképezőgép

Sony CyberShot U Digitális fényképezőgép

Zoommal ellátott kompakt digitális fényképezőgépek

Talán ez az a terület, ahol a legnagyobb a tolongás a gyártók részéről. Ez nem véletlen, hiszen ez a kategória a legnépszerűbb a piacon. A fotóipar nagyjai mellett az elektronikai mamutcégek termékeit és a „kis tigrisek” gyenge próbálkozásait egyaránt megtaláljuk ebben a gépkategóriában. Az árak és a minőség szélsőségesen változnak, épp ezért fontos tudnunk, hogy milyen tudást és képminőséget várhatunk az apró, ámde okos csodáktól.

Ebben a kategóriában szokásos felbontás 2-9 megapixel között mozog. A nívós gépek 4-9 az olcsóbbak 2-3 megapixelesek. Az általános levelezőlap nagyságú (10x15) képekhez elég bármelyik, de az A/4-es vagy nagyobb nagyításokhoz szükségez a minimum 3.2 megapixeles felbontás. Ebben a kategóriában a gépek zoom-teljesítménye általában 35-110 mm-nek megfelelő, bár a típuson belül külön kategóriát képviselnek azok, amelyek jóval erősebb (pl.:35-210 mm-es) zoommal rendelkeznek.

Szinte valamennyi gépnél lehetőség van makro üzemmód választására, mely lehetővé teszi, hogy a témát egészen 1-20cm-re megközelítve makrofelvételeket készítsünk. A nagyobb teleobjektívek például a portrézásnál elengedhetetlenek, még házi kedvencünket, ami esetleg egy hörcsög, makro funkcióval fényképezhetjük le kényelmesen. Egyéb beállítási lehetőségek a következők: fehéregyensúly, ISO érzékenység, sorozatfelvétel élességállítás, videó-üzemmód, expozíciókorrekció, stb.

Panasonic DMC-LS1-es digitális fényképezőgép 3x-os optikai zoommal

Fujifilm S3200-as modell napjaink közkedvelt digit. fényképeztője, nagy optikai zoommal

Tükörreflexes digitális fényképezőgépek (DSLR - Digital Single Lens Reflex)

A tükörreflexes keresővel ellátott, cserélhető objektíves digitális gépek csoportja. Általában profi fotósok, vagy a fotózás iránt érdeklődő komoly amatőrök használják. Előnye az igény szerinti szabad bővíthetőség, megannyi kiegészítővel és objektívvel. Hátránya a mérete és a súlya, valamint az ára.

Nevüket az alkalmazott keresőrendszerükről kapták: az objektíven keresztül beeső fényt egy tükör vetíti a keresőben elhelyezett mattüvegre. Exponáláskor a tükör felcsapódik és a fényképre pontosan az a kép kerül, amit a keresőben láttunk. A keresőben elhelyezett ún. "pentatetőél-prizma" nemcsak a felvevő optika tengelyével párhuzamos betekintést biztosítja, hanem a képet természetes állásba hozza. A géptörzshöz egyszerűen cserélhető objektívek is csatlakoztathatóak menettel vagy bajonettzárral, így a kép megkomponálásában leginkább szükséges látószögű és gyújtótávolságú optika használható. A kézi élesség beállítás mellett azonban már igen elterjedtek az automatikus élesség beállító rendszerek, az egyszerű, egy mérőmezős autófókusz rendszerektől egészen a szemünk által vezérelt többmérőmezős rendszerekig. A beeső fénymennyiség mérése az objektíven keresztül történik különböző fénymérési módok felhasználásával. Az automatikus expozíció beállítás mellett általában lehetséges a kézi záridő és a rekeszérték beállítása, de választhatunk két félautomata funkció közül is. A rekesz manuális beállításakor a kamera elektronikája automatikusan beállítja a szükséges záridőt, de lehetőség van a záridő rögzítésére és a rekesz automatikus beállítására is. A megvilágításnak időtartama lényegében a tükörreflexes fényképezőgépeknél alkalmazott redőnyzár résének szélességével szabályozható. A redőnyzár közvetlenül a film síkja előtt futó két - egymás között meghatározott szélességű rést hagyó - lap, más néven redőny. Segítségével ma már egészen extrém rövid záridők is beállíthatók. Az éjszakai felvételek esetén használt hosszú záridők miatt fellépő berázkódás mérséklésére pedig a gyártók már beépített képstabilizátort is alkalmaznak.

A digitális tükörreflexes fényképezőgépek belső felépítése

A digitális tükörreflexes fényképezőgépekben megtalálható pentaprizma felépítése

Nikon D5100 a kategória sikermasinája (2012)

Digitális képek mentése, tárolása és feldolgozása

Számítógép, mint feldolgozó eszköz, és a képek eltárolása

Amikor a digitális fényképezőgépünkkel elkészítettük felvételeinket, akkor annak memóriájából vagy a memóriakártyáról ki kell mentenünk a képeket a számítógépünkre. A médiában dolgozó legtöbb szakember Apple Mac-et használ, míg az amatőrök többségének PC-je van. A számítógépen rengeteg képpel kapcsolatos program található, és millió speciális effekttel lehet kísérletezni. Mindenekelőtt azonban próbáljuk meg eltárolni a képeinket a számítógépünkön.

Erre több módszer ismeretes. Az első a merevlemez, azaz winchester. Ezzel az a baj, hogy ha valaki használja a gépünket, akkor könnyen kárt tehet az így tárolt képekben, ha nem védjük le megfelelően. Egy másik lehetséges veszélyforrás az, hogy a számítógép vírusos lesz, vagy elromlik. Egy örök szabály, hogy egy digitális adat addig nem adat, amíg minimum két helyre nincs elmentve egyszerre. A következő lehetőség a külső adattárolás: Zip-drive (jelenleg ezeknek a kapacitása csak 250 MB lemezenként, mára teljesen elavult és drága is volt). A CD-re vagy a DVD-re való mentés olcsó és jó lehetőség. Mindkettőnek igen kedvező az ára, ha megabájt-ra váltjuk az eredményt, és kitűnő minőséget adnak, ha megfelelően kezelik. Ami viszont napjaink abszolút befutója, az a pendrive. Több gigabájt méretű, kis helyen elfér, könnyen írható és olvasható, minden számítógépes rendszerben kompatibilis!

Egy Kingstone 64GB-os pendrive

Digitális kép nyomtatása, előhívása

Miután a képet ízlésünknek megfelelően vágtuk és egyéb módon manipuláltuk, kinyomtathatjuk. Minőségi munkát végeznek az aránylag drága, asztali tintasugaras nyomtatók. Ezek úgy dolgoznak, hogy a pici tintasugarak ezernyi kis pontot festenek a papír minden egyes négyzetcentiméterére. Ehhez minimum négy vagy annál több színt használnak. Képesek A/3-as vagy annál nagyobb papírra is dolgozni, sőt a reklámiparban 3 m-es, vagy még szélesebb posztert is tudnak vele nyomtatni. Ehhez a nyomtatási mérethez azonban nagyon nagy képfile-méret kell, ha azt akarjuk, hogy a pixelek jó minőségben adják ki a képet.

Vannak más nyomtatótípusok is, mint a festékszublimáló vagy lézer-nyomtatók, de ezeknél nem igazán találkozik a minőség az árral, ahogyan a modern tintasugarasok esetében. Az asztali tintasugaras nyomtatóknak megvan az az előnyük is, hogy többféle felületre képesek nyomtatni, például normál papírra, fényes fotópapírra, fóliára vagy CD felületre.

A tintasugaras nyomtatók aránylag drágák, különösen, ha speciális tintát használunk. Lehet, hogy úgy találjuk, sokszor ráfizetünk a nyomtatóra, amikor meg kell vennünk a tintát. Napjainkban ez annyiban igaz, hogy a digitális fotólaborok már nagyon kedvező áron és profi minőségben dolgozzák ki, illetve hívják elő digitális fényképeinket.

Canon IP3000-es fotónyomtató

Noritsu QSS-3001-es digitális printer, fotólabor

A hagyományos technikával nagyított képeinket szintén digitalizálhatjuk, szkenneléssel. Ez lehet egy sima asztali szkenner a papírképekhez, ha pedig negatívot vagy diapozitívot akarunk digitalizálni, akkor szerezzünk be egy dia-feltétet a szkennerünkre. Így digitalizálva archiválhatjuk a papírképeinket. Ennek haszna felbecsülhetetlen. Először is nem kell a rengeteg negatívval bajlódnunk, ha valamit meg akarunk találni. Továbbá képesek leszünk tökéletesre retusálni a sérült diapozitívek és papírképek hibáit. A képek olyan programokkal manipulálhatók, mint a Photoshop vagy a PaintShop Pro, és számtalan dolgot tudunk változtatni rajtuk. Érdemes elgondolkozni azon is, hogy mennyivel gyorsabban és jobb minőségben digitalizálják a szaklaborok a negatívjainkat, vagy pozitívjainkat, igaz, ami igaz nem túl olcsón, de megéri.

Nem utolsósorban, ahogy nyomtathatjuk, úgy meg is oszthatjuk családtagjainkkal a digitális képeket a számítógép segítségével. Ez történhet elektronikus levélben vagy saját weblapon keresztül. Innen akárki nyomtathat magának kedvére. A technika sokoldalúságának köszönhetően képeink alá ma már írott szöveget, hangkommentárt vagy éppen zenét is szerkeszthetünk.

Síkágyas lapszkenner (scanner) (fotók és dokumentumok digitalizálásához)

Az eredeti régi és a retusált, javított kép